Az utca sötét és kihalt volt. Egy régi kúriából éles sikoly és földöntúli hangok szűrődtek ki. A hűvös, késő őszi szellő is elkerülte a sötétségbe burkolózó házat, amelyet egy varázslócsalád lakott. Csak egy fekete macska ült a ház előtt a járdaszegélyen, és merev tekintettel hallgatta az eseményeket.
 A felső emeleten, az egyik ablaknál egy lány állt. Hosszú, fekete haja lágyan omlott a vállára, sápadt, hófehér arcát megvilágította a holdfény. Smaragdzöld szemei felizzottak a felgyülemlett haragtól és bosszúvágytól. Gyűlölte ezt a világot, ami körbevette. Gyűlölt mindent és mindenkit.
 Az ajtó kicsapódott, és egy szőke hajú lány rontott be a szobába. A fekete hajú, Bellatrix, megfordult, és úgy nézett nővérére, mint a vad, aki azonnal széttépi áldozatát. A szőke közelebb  lépett a húgához, és minden ok nélkül ezt sziszegte Bella fülébe, akár egy mérges kígyó:
 - Hiába igyekszel, örökké az árnyékomban fogsz élni. Téged senki sem szeret. Nem is szeretett soha. Mindenki utál, ezt jó, ha tudod. Mindenkinek csak púp vagy a hátán, kár volt megszületned, anya és apa is ezt mondják. Nem vagy méltó a nevedhez, egy Black nem olyan, mint te. Egy Black-sarjnak tökéletesnek kellene lennie, olyannak, mint én. De te... Szánalmas vagy. Egyszerűen nem tudom kifejezni, hogy mennyire utállak! Gyűlöllek, érted? - majd miután elmondta, kiakart menni a szobából, de Bellatrix telekinézissel bezárta az ajtót.
 - Légyszíves, engedj ki - kérte Narcissa, és némi félelem csengett a hangjában.
 - Nem - mondta határozottan Bella. - Innen nem menekülsz. Fájdalmat akarok okozni neked, olyat, amilyet te csináltál velem. Tizenhat év szenvedés - ez az én életem. De mostantól minden más lesz.
 - Mit akarsz velem csinálni? - kérdezte egyre nagyobb pánikkal a hangjában Narcissa.
  - Majd megtudod.
 Bella szóra nyitotta a száját. Eltervezte, hogy mindent a nővére fejéhez vág majd, de valahogy nem tudott neki semmit sem mondani. Inkább a tetteire hagyatkozott. Narcissát megfogta a hajánál, és óriási erővel fejét az ajtófélfához csapta. A lány elájult a hatalmas ütéstől, fejéből patakokban kezdett szivárogni a vér. De Bellatrix tudta, hogy még csak eszméletét vesztette. Örökre végezni akart vele. Cissy elterült a földön, Bella pedig lábával mellkasára taposott tiszta erőből. Hallani lehetett, ahogy kettérepednek Narcissa csontjai. Majd az arcát is teljesen széttaposta, egy Priori Incantatem-mel megkínozta, végül az Adava Kedavrával örökre végzett nővérével. Bella azt vélte a legjobbnak, ha a szüleit sem hagyja életben. Muszáj volt őket is megölnie, azok után, hogy mit tett Narcissával. Leballagott a lépcsőn. Este volt már, apja a nappaliban ült a kandallónál, és az Esti Prófétát olvasta. Az apa felnézett az újságjából.
 - Á, szia kislányom. Nem láttad Narcissát? - kérdezte a férfi.
 - De. A szobámban van...
 - Tudnál neki szólni, hogy jöjjön le?
 - ...meghalt.
 - Tessék? - hüledezett Mr Black.
 - Megöltem.
 - Bellatrix, mit szórakozol?
 - Nem szórakozom! - csattant fel a lány. - És most neked is véged!
 Még mielőtt az édesapja megszólalhatott volna, Bellatrix egy tűzcsóvát irányított pontosan az apja szívébe, majd az egész testét végignyalták a lángok, teljesen szétégett pillanatok alatt, akár egy papírfigura. Bella kiment a konyhába, tudta, hogy az anyját ott találja majd. Édesanyja épp a vacsorát készítette. Mrs Black mosolyogva hátranézett, de amikor meglátta lánya mélyfekete szemeit, ijedten hőkölt hátra. A falhaz csapódott.
 - Te meg mit csinálsz...? - kérdezte az anyja, amikor Bellatrix egy kést vett elő a fiókból.
 - Megöllek téged is, ahogyan Narcissát és apát is.
 - Ez egy rossz vicc?
 - Nem viccelek. - felelte Bella, majd kifakadt: - Miért bántatok így velem? Miért? Miért nem szerettetek sohasem? Utáltam árnyékban élni!
 - Bella... Én... Ez nem igaz... Ki mondta ezeket neked?
 - Narcissa - suttogta elhalóan.
 - Bellatrix... Megígérem, hogy minden meg fog változni! Szeretni fogunk!
 - Már késő,anya - mondta, és a kést édesanyja szívébe döfte, aki egy őrült sikoly kíséretében meghalt. Bellatrix keservesen zokogva a földre roskadt. Csak zokogott és zokogott, majd a késsel, mellyel anyját megölte, felvágta az ereit mindkét csuklóján. A vér egyre nagyobb tócsákban állt a konyhakövön. Bella egyre nehezebben vette a levegőt, majd elsötétült előtte a világ. Örökre.
 A macska, aki eddig a ház előtt volt, most a konyha ablakának a párkáynán ült, onnan nézte végig, hogy mi történt. Majd egy keserves nyávogás kísértében, mint az árnyék, követte Bellát a halálba.