Reggel tök álmosan felkelek,
Zilált fejjel a fürdőbe megyek,
Kábán megállok a tükör előtt,
Jesszus,egy hatalmas pattanás az orromra nőtt!
Majd amikor megpillantom a hajamat,
Tisztára elveszítem az agyamat:
Égnek álló szénaboglya,
A frizum az Azkaban foglya...
Kiakadok teljesen,
Beverem a fejem rendesen.
A mosdókagyló így csupa vér,
Én meg morgok,mint egy tapír.
Ajjaj! Szétrepedt a fejem,
A kórházban a helyem!
Pizsiben rohanok az ügyeletre,
Meglátok egy helyes pasit útközben.
Sajnos esélyem nála nulla,
Mivel úgy nézek ki,mint egy hulla.
Berontok a rendelő ajtaján,
A nyuszis papucsom virít a váróterem padlóján.
A betegek meghökkenve néznek rám,
Mire én beverem a doktornő cuki pisze orrát.
De ő azért még mindig aranyos,
Így hát vérző fejjel maradok.
Kedvesen bevarrja a sebemet,
Lefertőtleníti a fejemet.
Épp hazafelé ballagok,
És fájó fejjel hallgatok,
Amikor meglátom rég elveszett macskámat,
Pislogok néhányat.
 - Minci,Minci! - kiáltok.
Mincikém felém fordítja pici fejecskéjét,
Látom a bajuszán,hogy előbb ivott tejecskét.
Szaladok a cicámhoz,
Ő is rohan régi gazdijához.
Beugrik az ölembe,
Boldogan simogatom,mint ölebem.
Ekkor felém rohan egy vérengző dobbermann,
Mint a múltkor a Korner Ann.
Rámveti magát és eldőlök,
Kishíján megőrülök.
Macsekom a távolba tekintget,
Nekem meg eltörik a gerincem.
Újból mehetek a dokihoz,
Minci az ijedtségtől fosni fog.
Ilyen balszerencsés napom sem volt még,
Ha megtámad még egy kutya,itt a vég!